Ha onnan nézem, hogy 200 km fölött szerettem volna futni a hónapban, csalódottnak kéne lennem. De nem szabad: mindössze arról van szó, hogy a hónap utolsó hete nem sikerült úgy, ahogy kellett volna neki.

2009-ben összesen négyszer futottam a havi 100 km fölött, s ebből csak kétszer volt hosszabb a hónap, mint a 2010-es év első hónapja, vagyis szégyenre azért semmi ok.

A sérülésekre - az apróbbakra is - persze mindig figyelni kell, tehát nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy volt egy kisebb húzódásom január végén. Hiába mondták többen is, hogy az alapozás nem a gyorsítás időszaka, mégis bele-belecsempésztem ilyen jellegű edzéseket a programomba. Viszonylag sokat padoztam és a szabadban - magyarul: a havon csúszkálva - is fartleceztem rendszeresen.

Talán túlzásba is vittem utóbbiakat, de a legnagyobb marhaság az edzések elosztásában mutatkozott meg: volt olyan hetem, amikor négy egymást követő napon edzettem négyet, máskor pedig három nap alatt toltam négy edzést.

Többet ésszel.

Január: 17 edzés, 158 km.

A hét első felében kisebb húzódás miatt óvatoskodtam, szerdán futottam egy tizest. Hétvégére a Téli Mátra S távja (19 km, 611 méter szintkülönbséggel) volt tervben, de ahogy ezt már írtam, túra sikeredett helyette.

A vasárnapi izomlázból arra következtettem, hogy azért ez utóbbinak - 2,5 óra a 30-40 centis szűzhóban a Salgón - is volt némi sportértéke, tehát a hét talán mégsem annyira lukas, mint azt a futott km-ek száma mutatja.

4. hét: 1 edzés ⇒ 10 km.

Nagy hangon szólítottam fel az Olvasókat legutóbb: jöjjenek és csinálják meg a Téli Mátra teljesítménytúra valamelyik távját - hogy aztán magam ne legyek ott.

El kellett vigyem a kislányom meglátogatni az unokatestvéreket Salgótarjánba, ami önmagában nem lett volna akadály, de a hajnalban leszakadt nagy hó miatt - még akkor indultunk, amikor a hókotrók aludtak - Tarjánba érve be kellett látnom, hogy nem fogok odaérni a rajtig időben.

Reggel 6-kor már menetfelszerelésben pompáztam, túlélőcsomag összerakva, kutya beizzítva - nem lehetett nem menni valahová. Így hát kitaláltam, hogy kimegyünk a Salgóra, gyerekkori tájfutóedzéseim színhelyére.

Jó döntés volt-e? Is-is.

Futásként nem működött a dolog, ezt hamar be kellett látnom. Az első 3 kilométeren van nagyjából 300 méter szintemelkedés, amivel semmi baj nincsen - úgy általában. De a 30-40 centis szűzhó engem megfogott, megvallom férfiasan. Lefelé pedig nem mertem elengedni magam a sérülésveszély miatt.

Egy idő után átgondoltam a dolgot: jó, akkor legyen ez egy futókirándulás, túrázgatunk és bele-bele futok néha. Így is lett, de a túra dominált: Károly néha szügyig állt a hóban, én estem-keltem, ő pedig értetlenül nézett vissza-vissza fordulva, miért nem futunk már.

Viszont két és fél órát voltunk kint olyan hóesésben, amilyet még nem nagyon láttam, az erdő gyönyörű volt, embert alig láttunk, a kutya alaposan lefürdött a hóban - szép élménnyel lettünk gazdagabbak.

A legjobb talán az volt, hogy miközben nagyon régen futottam arra, még a behavazott erdőben is pontosan tudtam, mi merre, vagyis emlékszem a terepre. Fogok is sokat futni arrafelé tavasszal.

És valamit azért érhetett fizikailag is a kis túra, mert másnap iszonyatos izomlázzal ébredtem: a vádlim nagyjából 30 km futás után szokott így reagálni.

Január 30-án Téli Mátra Teljesítménytúra, 4 különböző távon. A leghosszabb (XL) 40,5 km, 1599 m szintkülönbséggel, a legrövidebb (S) 19,0 km, 611 méter szinttel.

Igazi csemege, ne hagyjátok ki. Károly biztosan ott lesz és megcsinálja.

Behavazott úton futott küzdelmes fartlec edzéssel kezdtem, másnap jött egy tempófutás padon (5' 12 km/h + 5' 11 km/h melegítés, 30' 12 km/h, 5' 11 km/h + 5' 10 km/h levezetés).

Duplázós nappal folytattam: lassú Normafa-kiskör után könnyű tempózás padon (10' 10 km/h melegítés és levezetés, közte 30' 11 km/h).

Pihenőnap után egy bő két körös Sziget-futással zártam a hetet.

3. hét: 5 edzés ⇒ 48 km.

A 2010-es évet két félmaratoni versennyel kezdem: februárban Verona, márciusban Berlin a célpont.

Még Berlin előtt, márcus 18-21. között: Balaton Szupermaraton, csapatban.

Április első felében lesz egy hosszabb, kéthetes futós-gyaloglós zarándoklatom, erről később bővebben.

Április végén Mátrabérc teljesítménytúra, ahol legutóbb 2003-ban jártam (előtte a gimiben csináltam meg háromszor). Itt a 9 órán belüli teljesítés a cél.

Május végén a Generali Duna-parti Futógálán 10 000 méteren és két hétre rá a Kékes csúcsfutáson is egyéni csúcsjavítás az elvárás.

Júniusban lesz még a Balaton Ultramaraton, ide is szeretnék csapatot szervezni.

A konkrét versenyeket eddig látom előre, az őszi dolgokról még ráérek dönteni. Célok az év második felében:

- 1:30-as félmaraton,

- 2 maraton,

- egy 5 órán belüli 50 km.

A maratoni idő? Nem írom ide... Lehet, hogy 2011 tavaszán jön majd össze, amit szeretnék. Maradjunk annyiban, hogy az idén 20 perces javulás a minimum.

Végül a nagytotál: célom, hogy az éves futómennyiségem meghaladja Magyarország határainak hosszát (2242 km). Ez majdnem duplája a tavalyi 1152 km-nek - tudom, tudom, nem szabad duplázni...

Hát így, hát ezek.

Fartlec edzéssel indultam, majd jött egy duplázós nap, amikor a könnyű tempójú 2 Normafa-kiskörre (26:09, 26:03) este még ráfutottam a teremben egy egyenletes, 12 km/h-n végigvitt félórát.

Pihenőnap után egykörös, nem túl erős tempófutás jött a Szigeten (25:19), majd a hetet másfél órás hosszú edzéssel (17 km, benne 3 Sziget-kör: 28:24, 27:58, 26:40) zártam.

Kiegészítő edzésként egyszer spinningeltem.

2. hét: 5 edzés ⇒ 47 km.

Az alapozás felvezető hete a decemberi pihenő és az év első két napján futott 20 km után.

Kettőt edzettem padon, egy 35 perces piramist és egy 45 perces tempófutást abszolváltam, ezen kívül volt egy lassú Normafa-kisköröm a hóban és egy könnyű tempójú egyórás futás, benne két Sziget-körrel (29:04, 28:45).

Kiegészítő edzésként spinningeltem egyet.

1. hét: 4 edzés ⇒ 33 km.

Az interjú vágatlanul:

Az év végén a futó átnézi edzésnaplóját, összegez, mérleget készít. Hasznos dolog visszatekinteni, a januárban induló alapozást is segíti. Magam is megtettem.

Mennyiségi oldalról közelítve: 1152 km, benne 2 maraton, 2 harminc km fölötti futás és 3 félmaraton. Az időeredmények felől: új egyéni csúcs maratonon (3:59:55) és félmaratonon (1:41:28), 45:10-es 10.000 méter, legjobb Sziget-köröm 23:02, legjobb Sziget-duplám 49:15.

Nem volt ez rossz év, sőt. Nézzük részleteiben, mert a leginkább reménykeltőbb az, hogy ezek az idők nem valami rettenetesen combos edzémunkából jöttek. 

Sérüléssel zártam 2008-at, így 2009 elején egyáltalán nem volt alapozás, nagyon óvatosan indult az év. Januárban összesen 9, februárban pedig 48 kilométert futottam.

Tavasszal még éreztem picit a lábfej-sérülést, egy darabig kezelésre is jártam még, jellemzően heti kettőt, ritkábban hármat edzettem. Március: 91, április: 81, május: 96 km.

Májusban 1:52:17-et futottam hagyományos egyszemélyes félmaratonomon, a Generali 10 km-es futógálán pedig 45:10-es időt értem el.

Júniusban 11 edzésen 85 kilométert hoztam össze, lemaradtam a Kékes csúcsfutásról, viszont 2. helyezést értünk el Károly vizslával a Kuttyafuttán. A dupla Sziget-körön 50 percen belülre kerültem ebben a hónapban.

Júliusban kerültem először a havi 100 km fölé 2009-ben. 14 edzésen 114 km, felfutottam egyedül, versenyen kívül a Kékesre, és ebben a hónapban futottam a legjobb 2009-es időmet a Szigeten (23:02). Július óta vezetem online edzésnaplómat a nikeplus oldalán.

Augusztus: 12 futás, 84 km - és egy majd' kéthetes kényszerpihenő egy apró sérülés miatt.

Szeptember: 13 edzésből 168 km, köztük az 1:41:28-as egyéni csúcsot hozó Nike Félmaraton és egy 3 órán belüli 32 km-es futás.

Októberben 10 futásból jött össze a 126 km. Megfutottam életem második maratonját, drámai körülmények között 4:18:41 Budapesten.

November a kedvencem. Életem első 200 km fölötti hónapja (13 edzés) és az első 4 órán belüli maraton hónapja... Volt benne egy 33 km-es jótékonysági futás, a remek Balaton Félmaraton (1:42:57) - de a lényeg az év sikere, a 3:59:55-ös firenzei maraton.

Decemberben kipihentem az őszt: 42 km, 7 könnyű futás.

2010-et futásra éhesen várom, szeretném megduplázni az éves futóadagomat. A januári alapozással stabilan átállok a heti 4 edzésre, de erről - és a 2010-es célokról, versenyekről - majd legközelebb.

Az utolsó lazább hét az alapozás előtt, már felvezető jelleggel. Volt két intenzívebb, fokozó jellegű pados edzésem, az újévet pedig egy Jászai-Citadella-Jászai körrel köszöntöttem elsején reggel - ez a majd 13 km-es kör lassú, beszélgetős tempóban telt, de azért a Gellérthegy faja volt...

53. hét: 3 edzés, 26 km.

Intenzív és megterhelő volt az ősz, hiszen szeptember eleje és november vége között futottam két félmaratoni és két maratoni versenyt, kétszer futottam 30 km-nél hosszabb távot, a három hónap alatt összesen közel félezer kilométert (496-ot pontosan) tettem bele a gépbe.

Volt mit kipihenni, a firenzei maraton után kisebb sérüléssel is bajlódtam, így a december az alapozás előtti regenerálódás, a pihenés jegyében telt el, jellemzően laza, félórás átmozgató futásokkal.

December: 7 edzés, 42 km.

Szép lassan vissza az edzésekhez. Két félórás átmozgató mellett egy tempó-futás a Szigeten (melegítés és levezetés a budai oldalon, köztük egy 24:24-es kör).

52. hét: 3 edzés, 21 km.

Térdem alakulgat, de még kezelésre jártam vele, folytatódott a decemberi pihenő egyetlen laza futással.

51. hét: 1 edzés, 5 km.

A jobb térdem fájogatott még, dokinál is voltam vele - csak óvatos regeneráló futások jutottak erre a hétre.

50. hét: 2 futás, 10 km.

Pihenőhét a maraton után.

49. hét: 0 km.

Életem első 200 km fölötti hónapja. Az első négy órán belüli maraton hónapja. A kedvencem 2009-ben.

Sajnos jó két hét hiányzik a nikeplus-os edzésnaplóból novemberben, mert a 33 km-es jótékonysági futáson tönkreázott az iPodom, de a lábamban benne vannak azok a kilométerek is - és ez a lényeg.

Mindenkinek ajánlom újra a Balaton Félmaratont, ezt a remek hangulatú hazai futóév-záró versenyt, ami, ha kedvező az idő, a gyors pálya miatt ideális az egyéni csúcs megtámadására is. Idén nekem nem lehetett ilyen célom két héttel egy maraton előtt, de az óra és megfeszülés nélkül futott 1:42:57-et így is klassz eredményként éltem meg.

És aztán jött az idei második maraton. A budapesti fejreállás után természetesen hatalmas örömet okozott a 4 órán belüli firenzei idő.

Bőven van még hová fejlődni persze. Például nem szabad, hogy kuriózumnak számítson egy 200 kilométeres hónap...

November: 13 edzés, 202 km.

A nagy pihenésben kissé elhanyagoltam az adminisztációt, az edzések újrakezdésével, az alapozás megkezdése előtt pótolom a dolgokat a rend kedvéért.

A firenzei maraton hete volt ez, a verseny előtt egyszer futottam, szerdán padoztam egy 35-ön belüli 7 km-t.

48. hét: 2 futás, 50 km.

 "Ha 15 km-nél jól vagy, fogd vissza magad, és ne próbálj meg beleerősíteni.

Ami nem sikerült Budapesten októberben, az összejött Firenzében: 4 órán belül teljesítettem életem harmadik maratonját.

Az októberi budapesti 4:18:41 után megfontoltabban álltam rajthoz és ennek meg is lett az eredménye. Nem abszolutizáltam magamban a négy órát, az volt a célom, hogy egyenletes tempóban, a budapestihez hasonló rosszullétet elkerülve, megállás nélkül tudjam végigfutni a versenyt.

A mottóban idézett mondat járt a fejemben, Bagossy Lacinak köszönet, hogy emlékeztetett rá. Nerurkar könyvét pedig (Maratoni futás mindenkinek, már a címe is jó) csak ajánlani tudom minden amatőr futónak, nem csak azoknak, akik maratonra készülnek, de nekik kötelező olvasmány.

A verseny

A pálya első bő 5 kilométere erősen lejtett, a Piazzale Michalengiolo tulajdonképpen a helyi Citadella, ott rajtoltunk és a hegyről lefelé indultunk az elején. Egyetlen kisebb felüljárót leszámítva emelkedő nem is igazán volt az útvonalon, tehát a pálya kifejezetten gyors. Egy hátrányát éreztem, a macskaköveket, de erről később picit bővebben.

Igyekeztem nagyon észnél lenni az elején és nem elkezdeni rohanni. A négyórás iramfutókkal indultam - mókásan olaszos volt, ahogy a féltucatnyi egyenpólós, lufis iramfutó nagyjából 500 méteren, tehát jó 2 percen "belül" szóródott szét a mezőnyben, érezhető tempókülönbség volt köztük az első 10 kilométeren -, de a táv egynegyede után eszembe jutott a mottó és visszavettem picit, elengedve őket.

Innentől a saját tempómat futottam, meglehetősen egyenletesen. Összehasonlításképpen a Budapest Maratonon a következőképpen álltam fejre, 5 km-es részidők: 27:51, 28:01 (első 10 km 55:52), 26:50, 27:19 (második 10 km 54:09), 28:31, 29:10 (harmadik 10 km 57:41), akkor 1:57:23-as félmaraton után 2:47:42 volt a 30 km-es időm, hogy aztán 32-nél rosszul legyek és sétálnom kelljen egy jó nagyot. 35 km-nél 3:30:26-ot mutatott az óra akkor.

Ehhez képest Firenze: 28:35, 28:37 (első 10 km 57:13), 29:08, 27:40 (második 10 km 56:48), , 27:36, 29:40 (harmadik 10 km 57:16), 28:14, 28:22 (negyedik 10 km 56:36), majd 12:01 az utolsó 2200 méteren. A félmaraton részidőm 1:59:36 (jó 2 perccel lassabb a pestinél), 30 km-nél 2:51:17 (három és fél perccel lassabb), viszont a 35 km-es 3:19:31, és ezután is tudtam tartani a korábbi tempót.

A leggyorsabb és a leglassabb 5 km között két perc volt durván, ha 10 km-es etapokra bontom a távot, ott egy percen belüli a különbség a leggyorsabb és a leglassabb 10 km között - és a negyedik tizes volt a leggyorsabb! Sőt, a négy óráért hatalmasat sprinteltem az utolsó pár száz méteren, a célegyenesre fordulva majdnem lekönyököltem valakit :D

A budapesti drámából tanulva most nagyon odafigyeltem az ivásra,  vizet nem is, csak izotóniás italt ittam bőségesen minden frissítőpontnál, amikor lehetőség nyílt rá Isostart a saját kulacsomból és nagyjából óránként benyomtam egy Powerbar zselét. Enni viszont csak a táv második felén ettem, egyszer egy kevés banánt és az 5 kilométerenkénti frissítőpontoknál szőlőcukrot.

Nagyon megnehezítette a versenyt, hogy 16 km-nél elkezdett szúrni a jobb térdem. A macskakövek nem tetszettek neki (a talpaim is sokkal jobban megsínylették a dolgot, mint bármelyik hosszabb futásom után eddig), 25-nél már rendesen fájt. Paradox módon ez is segített a 4 órás fal ledöntésében: észrevettem, hogy kevésbé fáj, ha nyújtom a lépéseimet, tehát nem engedett belassulni, 25 után pedig már teljesen biztos voltam benne, hogy ha belesétálok egy frissítésbe, nem fogok tudni újra elindulni a térdem miatt, tehát megállni sem engedett.

Meg kell még említenem a 20 és 40 km között nagy segítséget nyújtó Rammsteint.

A szervezés

A hangulat fantasztikus volt, a város adottságai, szűk utcái és az olasz temperamentum együtt egy karnevál és egy Tour de France hegyi szakasz keverékévé tették a versenyt. De ez kellett is, hogy feledtetni tudja a rajt és a befutó körüli szervezési hibákat.

Igaz, a szervezők korrekt módon előre jelezték, hogy a rajt "megközelítőleg" 9 órakor lesz, de a 20 perces késés sok, amikor mindenki menne már, állunk a tömegben bemelegítve, mozogni már nem lehet, stb. Ez volt az ára a tévéközvetítésnek - figyelem: az olasz közszolgálati tv élőben adta a versenyt, a már említett Tour-közvetítések mintájára bemutatva a város nevezetességeit is. Két helikopter volt a rajtnál, emiatt amúgy a start legtöbbünk számára csak úgy megtörtént, nem hallottunk lövést, egyszer csak azt vettük észre, hogy elkezdtek futni az emberek.

Befutó: nyilván nagyon nehéz ilyen pici tereken ezt jól megszervezni, de a cél után egy nagyjából 50 méter "hosszú", a szűk kis utca úttestjének szélességében kikordonozott folyosóra tereltek minket, ahol nagyon összetorlódott a tömeg. Itt kaptuk meg az érem után a befutócsomagokat, a frissítőt és itt kellett leadni a chipet. Az embert ilyenkor persze semmi nem érdekli, a szervezőknek meg túl kell lenniük ezeken a dolgokon, de többeken láttam, hogy nagyon leülnének/lefeküdnének már, magam is kóvályogtam rendesen a sprintbefutó után és így soknak tűnt a tíz perces ácsorgás, időnként a kordonba kapaszkodva, nehogy összeessek.

Végtelenül profi volt viszont a verseny előtti három napban megrendezett maraton expó, ahol az IKEA-labirintusra emlékeztető módon a leghátsó sarkokban kaptuk meg a rajtcsomagot és a táskát, végigvándorolva a sportszergyártók akciós pultjai (tipp: érdemes rákészülni, nagyon jó áron lehet kapni mindenféle futócuccot a cipőtől a ruhákon át a kiegészítőkig) és a nagyobb európai versenyek bemutatkozó standjai között.

Végül: ugyan nem volt pasta-party, ami kissé meglepő volt számomra épp Olaszországban (nem volt probléma, háromnaposat rendeztünk belőle magunk), de a nevezési díj fejében kapott érem és hosszúujjú futófelső nagyon rendben voltak, a frissítők és a befutócsomag szintén. Amit még érdemes kiemelni: a befutó mellett 20, 30 és 35 km-nél voltak kamerák, az eredményeit mindenki 5 km-es részidőkre bontva tudja megnézni a verseny honlapján, ahol a rövid videók is elérhetők.

Összegezve: Firenze szuper verseny, csak ajánlani tudom minden magyar futónak, hiszen nincs nagyon messze, csodaszép a város, remek a hangulat - és jó a pálya, lehet jó időt futni.

Zsófinak és Dénesnek köszönöm a segítséget és a fotókat.

És ezúton is gratulálok Gedei Józsinak a 3:44:28-hoz és Szabó Gábornak a 2:27:49-hez.

Új oldalt kapott a blog a facebookon! Ezentúl ott is tudjátok követni a blogot, ráadásul a korábbinál interaktívabb felületen képeket, videókat, linkeket is megoszthattok.

Ezúton is kérem blogom facebook-használó rendszeres olvasóit, hogy csatlakozzanak az új oldalhoz, egyszerűbben tudjuk ott tartani a kapcsolatot.

És mivel januárban már közös futást is szeretnénk szervezni páran, erre szükségünk is lesz :D

Csak sikerült az a négy óra, ha ki is volt számolva rendesen...:)

Fantasztikus élmény volt a verseny, bár most épp nem igazán tudok járni, mert a macskakövek kinyírták a jobb térdem picit. Hamarosan jelentkezem a képekkel és a részletes beszámolókkal.

Az utolsó előtti hét a 29-i firenzei maraton előtt. Két napot pihentem a 15-i Balaton Félmaraton után, szerdán padoztam egy órát, majd Károly boldog napjai következtek: csütörtökön terepen futottam 14 km-t, szombaton jött egy dupla Sziget-kör, vasárnap pedig egyórás terepfutás zárta a jól sikerült hetet.

47. hét: 4 edzés, 46 km.

Egy 5 és egy 11 km-es terepfutás (24:11, illetve 1 óra) után jött vasárnap a Balaton Félmaraton, az év utolsó előtti versenye. Utóbbit mindenkinek tudom ajánlani, a kétnapos verseny alatt 3 részletben lehet maratont futni, vannak rövidebb távok is tehát, a félmaratoni pálya sík, gyors, a hangulat pedig szuper. Első félmaratonnak is ideális. Idén az első napon nem tudtam ott lenni, de jövőre biztosan nem hagyom ki a szombatot sem, főleg nem a novemberi Balatonban-fürdést:)

Szűk két héttel a firenzei maraton előtt átnéztem, mit sikerült összefutni az október 4-i budapesti maraton (4:18) óta. Egy pihenőhét után a következő heti adagok kerültek be az edzésnaplómba: 42. hét 33 km, 43. hét 30 km, 44. hét 46 km, 45. hét 52 km, na és a mostani 39. A legutóbbi két hétben volt egy 33 km-es futásom és egy 1:43-as félmaratonom - vagyis a Budapest Maraton után sem szűnt meg a lelkesedés, Firenze jó motivációt jelentett és jelent.

46. hét: 3 edzés, 39 km.

Gyönyörű őszi napsütésben futottunk - közel kétezren - az év utolsó nagyobb hazai versenyén. A félmaratoni pálya két siófoki körből állt, benne hosszabb parti szakasszal. Fantasztikus volt a hangulat, különösen a parton, ahol a szűk járdán a hozzátartozók, barátok sorfala között, folyamatos buzdításban haladtunk.

Két héttel utolsó idei versenyem és hosszú futásom, a firenzei maraton előtt kifejezetten nem akartam az órával versenyezni. Célom annyi volt, hogy 1:45-ön belül fussak. Órát szándékosan nem is vettem fel, nehogy elkapjon a gépszíj. A szeptemberi 1:41:28-as egyéni csúcsot hagytam pihenni, az 1:40-es határt a tavasz első félmaratoni versenyén akarom áttörni.

Jóleső futásból jött tehát az 1:42:57-es idő, nem kellett megfeszülni érte. Az pedig különösen biztató, hogy az utolsó 5-6 km-en sokkal jobban érezték magukat a lábaim, mint szeptember elején, nem görcsöltek be, vagyis érezhető volt az őszi edzések eredménye.

Azt azért megjegyzem, hogy ha ilyen az idő, mint most volt, ez a csúcsdöntésre legalkalmasabb hazai félmaratoni verseny - sík pálya, szuper közönség, hűvös, de nem hideg idő, minden együtt tud állni.