"Ha 15 km-nél jól vagy, fogd vissza magad, és ne próbálj meg beleerősíteni.
Ha még félúton is jól vagy, még mindig fogd vissza magad.
Ha jól vagy 25 km-nél, még mindig fogd vissza magad.
30 km-nél már biztosan nem leszel jól. Na akkor rákapcsolhatsz."
Richard Nerurkar
Ami nem sikerült Budapesten októberben, az összejött Firenzében: 4 órán belül teljesítettem életem harmadik maratonját.
Az októberi budapesti 4:18:41 után megfontoltabban álltam rajthoz és ennek meg is lett az eredménye. Nem abszolutizáltam magamban a négy órát, az volt a célom, hogy egyenletes tempóban, a budapestihez hasonló rosszullétet elkerülve, megállás nélkül tudjam végigfutni a versenyt.
A mottóban idézett mondat járt a fejemben, Bagossy Lacinak köszönet, hogy emlékeztetett rá. Nerurkar könyvét pedig (Maratoni futás mindenkinek, már a címe is jó) csak ajánlani tudom minden amatőr futónak, nem csak azoknak, akik maratonra készülnek, de nekik kötelező olvasmány.
A verseny
A pálya első bő 5 kilométere erősen lejtett, a Piazzale Michalengiolo tulajdonképpen a helyi Citadella, ott rajtoltunk és a hegyről lefelé indultunk az elején. Egyetlen kisebb felüljárót leszámítva emelkedő nem is igazán volt az útvonalon, tehát a pálya kifejezetten gyors. Egy hátrányát éreztem, a macskaköveket, de erről később picit bővebben.
Igyekeztem nagyon észnél lenni az elején és nem elkezdeni rohanni. A négyórás iramfutókkal indultam - mókásan olaszos volt, ahogy a féltucatnyi egyenpólós, lufis iramfutó nagyjából 500 méteren, tehát jó 2 percen "belül" szóródott szét a mezőnyben, érezhető tempókülönbség volt köztük az első 10 kilométeren -, de a táv egynegyede után eszembe jutott a mottó és visszavettem picit, elengedve őket.
Innentől a saját tempómat futottam, meglehetősen egyenletesen. Összehasonlításképpen a Budapest Maratonon a következőképpen álltam fejre, 5 km-es részidők: 27:51, 28:01 (első 10 km 55:52), 26:50, 27:19 (második 10 km 54:09), 28:31, 29:10 (harmadik 10 km 57:41), akkor 1:57:23-as félmaraton után 2:47:42 volt a 30 km-es időm, hogy aztán 32-nél rosszul legyek és sétálnom kelljen egy jó nagyot. 35 km-nél 3:30:26-ot mutatott az óra akkor.
Ehhez képest Firenze: 28:35, 28:37 (első 10 km 57:13), 29:08, 27:40 (második 10 km 56:48), , 27:36, 29:40 (harmadik 10 km 57:16), 28:14, 28:22 (negyedik 10 km 56:36), majd 12:01 az utolsó 2200 méteren. A félmaraton részidőm 1:59:36 (jó 2 perccel lassabb a pestinél), 30 km-nél 2:51:17 (három és fél perccel lassabb), viszont a 35 km-es 3:19:31, és ezután is tudtam tartani a korábbi tempót.
A leggyorsabb és a leglassabb 5 km között két perc volt durván, ha 10 km-es etapokra bontom a távot, ott egy percen belüli a különbség a leggyorsabb és a leglassabb 10 km között - és a negyedik tizes volt a leggyorsabb! Sőt, a négy óráért hatalmasat sprinteltem az utolsó pár száz méteren, a célegyenesre fordulva majdnem lekönyököltem valakit :D

A budapesti drámából tanulva most nagyon odafigyeltem az ivásra, vizet nem is, csak izotóniás italt ittam bőségesen minden frissítőpontnál, amikor lehetőség nyílt rá Isostart a saját kulacsomból és nagyjából óránként benyomtam egy Powerbar zselét. Enni viszont csak a táv második felén ettem, egyszer egy kevés banánt és az 5 kilométerenkénti frissítőpontoknál szőlőcukrot.
Nagyon megnehezítette a versenyt, hogy 16 km-nél elkezdett szúrni a jobb térdem. A macskakövek nem tetszettek neki (a talpaim is sokkal jobban megsínylették a dolgot, mint bármelyik hosszabb futásom után eddig), 25-nél már rendesen fájt. Paradox módon ez is segített a 4 órás fal ledöntésében: észrevettem, hogy kevésbé fáj, ha nyújtom a lépéseimet, tehát nem engedett belassulni, 25 után pedig már teljesen biztos voltam benne, hogy ha belesétálok egy frissítésbe, nem fogok tudni újra elindulni a térdem miatt, tehát megállni sem engedett.
Meg kell még említenem a 20 és 40 km között nagy segítséget nyújtó Rammsteint.
A szervezés
A hangulat fantasztikus volt, a város adottságai, szűk utcái és az olasz temperamentum együtt egy karnevál és egy Tour de France hegyi szakasz keverékévé tették a versenyt. De ez kellett is, hogy feledtetni tudja a rajt és a befutó körüli szervezési hibákat.

Igaz, a szervezők korrekt módon előre jelezték, hogy a rajt "megközelítőleg" 9 órakor lesz, de a 20 perces késés sok, amikor mindenki menne már, állunk a tömegben bemelegítve, mozogni már nem lehet, stb. Ez volt az ára a tévéközvetítésnek - figyelem: az olasz közszolgálati tv élőben adta a versenyt, a már említett Tour-közvetítések mintájára bemutatva a város nevezetességeit is. Két helikopter volt a rajtnál, emiatt amúgy a start legtöbbünk számára csak úgy megtörtént, nem hallottunk lövést, egyszer csak azt vettük észre, hogy elkezdtek futni az emberek.
Befutó: nyilván nagyon nehéz ilyen pici tereken ezt jól megszervezni, de a cél után egy nagyjából 50 méter "hosszú", a szűk kis utca úttestjének szélességében kikordonozott folyosóra tereltek minket, ahol nagyon összetorlódott a tömeg. Itt kaptuk meg az érem után a befutócsomagokat, a frissítőt és itt kellett leadni a chipet. Az embert ilyenkor persze semmi nem érdekli, a szervezőknek meg túl kell lenniük ezeken a dolgokon, de többeken láttam, hogy nagyon leülnének/lefeküdnének már, magam is kóvályogtam rendesen a sprintbefutó után és így soknak tűnt a tíz perces ácsorgás, időnként a kordonba kapaszkodva, nehogy összeessek.
Végtelenül profi volt viszont a verseny előtti három napban megrendezett maraton expó, ahol az IKEA-labirintusra emlékeztető módon a leghátsó sarkokban kaptuk meg a rajtcsomagot és a táskát, végigvándorolva a sportszergyártók akciós pultjai (tipp: érdemes rákészülni, nagyon jó áron lehet kapni mindenféle futócuccot a cipőtől a ruhákon át a kiegészítőkig) és a nagyobb európai versenyek bemutatkozó standjai között.
Végül: ugyan nem volt pasta-party, ami kissé meglepő volt számomra épp Olaszországban (nem volt probléma, háromnaposat rendeztünk belőle magunk), de a nevezési díj fejében kapott érem és hosszúujjú futófelső nagyon rendben voltak, a frissítők és a befutócsomag szintén. Amit még érdemes kiemelni: a befutó mellett 20, 30 és 35 km-nél voltak kamerák, az eredményeit mindenki 5 km-es részidőkre bontva tudja megnézni a verseny honlapján, ahol a rövid videók is elérhetők.
Összegezve: Firenze szuper verseny, csak ajánlani tudom minden magyar futónak, hiszen nincs nagyon messze, csodaszép a város, remek a hangulat - és jó a pálya, lehet jó időt futni.
Zsófinak és Dénesnek köszönöm a segítséget és a fotókat.
És ezúton is gratulálok Gedei Józsinak a 3:44:28-hoz és Szabó Gábornak a 2:27:49-hez.
Utolsó kommentek